Botanikai Közlemények

Botanikai Közlemények 106(2): 157–172 (2019)

DOI: 10.17716/BotKozlem.2019.106.2.157

Az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) ex situ védelembe vonása II. Élőhelypreferencia-vizsgálat

KOVÁCS Zsófia¹, BARABÁS Sándor², CSONTOS Péter³, HÖHN Mária⁴ és HONFI Péter⁵

^1,4Szent István Egyetem, Növénytani Tanszék és Soroksári Botanikus Kert,
1118 Budapest, Villányi út 29–43.; ¹zsofia.kovacs42@gmail.com; ⁴hohn.maria@kertk.szie.hu
²Ökológiai Kutatóközpont, ÖBI Terresztris Ökológiai Osztály,
2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4.; kanyisa@freemail.hu
³Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, Talajbiológiai Osztály,
1022 Budapest, Herman Ottó út 15.; csontos.peter@agrar.mta.hu
⁵Szent István Egyetem, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék,
1118 Budapest, Villányi út 29–43.; honfi.peter@kertk.szie.hu

Elfogadva: 2019. szeptember 16.

Kulcsszavak: ex situ, fajmegőrzés, konzervációbiológia, morfometria, peroxidáz enzim.

Összefoglalás: Munkánk az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) ex situ védelmét és fenntartását célozza. Kutatásunk előző szakaszában az óriás útifű csírázásbiológiáját tanulmányoztuk, vizsgálva a hidegkezelés és a fény szerepét, valamint a magméret hatását és az egyedek csírázási tulajdonságait. A szaporítási kísérletből származó növényekből 2016 tavaszán ex situ állományokat létesítettünk a faj gyűjteményeskerti megőrzése és élőhelyi igényeinek felmérése céljából. Az ex situ állományokat a Soroksári Botanikus Kert kékperjés láprétjén, három különböző vízellátottságú területen hoztuk létre, így lehetőségünk volt vizsgálni a populációk eltérő élőhelyi adottságokra adott válaszát. Két olyan ex situ állományt is létesítettünk, amelyeknél rendszeres kertészeti fenntartást biztosítottunk (gyommentesség, öntözés): egyet a Soroksári Botanikus Kert alföldi tava mellett, egyet pedig a Budai Arborétum évelőágyában. A vizsgálatok során a növények fejlődését két éven keresztül (2016-2017-ben) morfometriai mérésekkel követtük nyomon. A 2017-es évben felmértük a túlélési arányt is. A kékperjés lápréti élőhelyek pontosabb jellemzésére fajlistát készítettünk. A peroxidázenzim-aktivitás vizsgálatával támasztottuk alá morfometriai méréseink fiziológiai hátterét. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az egyedek számára optimálisnak a lápréti állományok közül a mezofil élőhely bizonyult, ahol kielégítően fejlődtek az egyedek, magas volt a túlélési arány, és az innen gyűjtött növényi mintákban alacsony volt a peroxidázenzim-aktivitás. A higrofil és sztyeppei állományban a növekmény szignifikánsan kisebb volt. A kertészetileg fenntartott két állományban azt tapasztaltuk, hogy a növények már a kitelepítés évében generatív fázisba léptek, ami a kétéves vizsgálat során a többi állományban elmaradt. A morfometriai mérések alapján ezekben a kertészetileg fenntartott állományokban mértük a legnagyobb növekményt is.

Teljes szöveg

English	< 2019 Botanikai Közlemények 106(2): 157–172 (2019) DOI: 10.17716/BotKozlem.2019.106.2.157 Az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) ex situ védelembe vonása II. Élőhelypreferencia-vizsgálat KOVÁCS Zsófia¹, BARABÁS Sándor², CSONTOS Péter³, HÖHN Mária⁴ és HONFI Péter⁵ ^1,4Szent István Egyetem, Növénytani Tanszék és Soroksári Botanikus Kert, 1118 Budapest, Villányi út 29–43.; ¹zsofia.kovacs42@gmail.com; ⁴hohn.maria@kertk.szie.hu ²Ökológiai Kutatóközpont, ÖBI Terresztris Ökológiai Osztály, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4.; kanyisa@freemail.hu ³Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, Talajbiológiai Osztály, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15.; csontos.peter@agrar.mta.hu ⁵Szent István Egyetem, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, 1118 Budapest, Villányi út 29–43.; honfi.peter@kertk.szie.hu Elfogadva: 2019. szeptember 16. Kulcsszavak: ex situ, fajmegőrzés, konzervációbiológia, morfometria, peroxidáz enzim. Összefoglalás: Munkánk az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) ex situ védelmét és fenntartását célozza. Kutatásunk előző szakaszában az óriás útifű csírázásbiológiáját tanulmányoztuk, vizsgálva a hidegkezelés és a fény szerepét, valamint a magméret hatását és az egyedek csírázási tulajdonságait. A szaporítási kísérletből származó növényekből 2016 tavaszán ex situ állományokat létesítettünk a faj gyűjteményeskerti megőrzése és élőhelyi igényeinek felmérése céljából. Az ex situ állományokat a Soroksári Botanikus Kert kékperjés láprétjén, három különböző vízellátottságú területen hoztuk létre, így lehetőségünk volt vizsgálni a populációk eltérő élőhelyi adottságokra adott válaszát. Két olyan ex situ állományt is létesítettünk, amelyeknél rendszeres kertészeti fenntartást biztosítottunk (gyommentesség, öntözés): egyet a Soroksári Botanikus Kert alföldi tava mellett, egyet pedig a Budai Arborétum évelőágyában. A vizsgálatok során a növények fejlődését két éven keresztül (2016-2017-ben) morfometriai mérésekkel követtük nyomon. A 2017-es évben felmértük a túlélési arányt is. A kékperjés lápréti élőhelyek pontosabb jellemzésére fajlistát készítettünk. A peroxidázenzim-aktivitás vizsgálatával támasztottuk alá morfometriai méréseink fiziológiai hátterét. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az egyedek számára optimálisnak a lápréti állományok közül a mezofil élőhely bizonyult, ahol kielégítően fejlődtek az egyedek, magas volt a túlélési arány, és az innen gyűjtött növényi mintákban alacsony volt a peroxidázenzim-aktivitás. A higrofil és sztyeppei állományban a növekmény szignifikánsan kisebb volt. A kertészetileg fenntartott két állományban azt tapasztaltuk, hogy a növények már a kitelepítés évében generatív fázisba léptek, ami a kétéves vizsgálat során a többi állományban elmaradt. A morfometriai mérések alapján ezekben a kertészetileg fenntartott állományokban mértük a legnagyobb növekményt is. Teljes szöveg

Magyar
Rövid történet
Szerkesztőbizottság
Szerzői útmutató
Tartalom
Megrendelés
Impresszum