Botanikai Közlemények
A Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának Folyóirata
English |
Botanikai Közlemények 106(1): 41–63 (2019) DOI: 10.17716/BotKozlem.2019.106.1.41
A kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia L.) szaporodásbiológiai vizsgálata, különös tekintettel az ex situ természetvédelmi módszerekre
CZUPPON Bálint1, ifj. PAPP László2, TÓTH Zoltán3 és SZÉPLIGETI Mátyás4
Kulcsszavak: aljzatpreferencia-vizsgálat, csíráztatás, Fekete-tó tőzegláp, magmorfológia, rovaremésztő növény, vegetatív szaporítás. Összefoglalás: A hazánkban jégkorszaki reliktum kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia L.) állományai jelentősen megfogyatkoztak az utóbbi évtizedekben, a túlélő populációk megóvásaegyre nagyobb nehézséget jelent a természetvédelem számára. Kutatásunk célja a rovaremésztő növény szaporodásbiológiájának megismerése és a faj élőhelyen kívüli, ex situ természetvédelmi célú megőrzése az Őrségi Nemzeti Parkkal együttműködve. Egy olyan ex situ módszertani ajánlást kívánunk kidolgozni, mellyel a lehető legkisebb ráfordítással, a legeredményesebben szaporítható magról a faj mesterséges környezetben, szükség esetén az adott élőhelyre való visszatelepítéssel. Vizsgálatainkat összesen 11 400 db magon végeztük: az őrségi természetes élőhelyi (Fekete-tó) gyűjtésű magok mellett saját nevelésű, kertészeti állományból (Hollandia) származó növények magjait is bevontuk. Digitális fotóinkon elvégzett pixelszám-alapú méret meghatározással tanulmányoztuk a magok morfológiai jellemzőit. Üvegházi kísérletben teszteltük a csírázás fényigényét, a vernalizáció hatását a csírázásra, különböző aljzatokon a kelés sikerét, továbbá a levéldugványról történő vegetatív szaporítás hatékonyságát. A mag morfológiájára vonatkozó eredményeink mindkét magminta esetében megegyeztek a szakirodalmi adatokkal: a keskeny ellipszoid alakú magok mérete 1,46 mm × 0,21 mm, és a csíkozott maghéj nem tapad szorosan az embrióhoz. A kis méretű (0,20 mm × 0,10 mm) embrió fakó sötétbarna színű, sima felszínű, ellipszoid alakú, és annak felszínén is finom csíkozottság van. Kimutattuk, hogy az eredményes csíráztatás feltétele a megfelelő időtartamú vernalizáció és a magok fényen való hajtatása. A legjobb csírázási eredményt a magok 5 hétig tartó, 0–3 °C-on végzett hidegkezelésével, majd a magvetés fényen történő inkubálásával (25–30 °C-on) értük el. Az aljzatpreferencia-vizsgálatok azt mutatták, hogy a tesztelt 9-féle csíráztatási aljzat közül a kereklevelű harmatfű magjai élő tőzegmohában (Sphagnum spp.) csíráznak a legeredményesebben. A növény levéldugványról történő vegetatív szaporítását a magról történő felszaporítás mellett különösen eredményesnek találtuk (közelítően 1,5-szeres utódszám). Levéldugványról rövidebb idő alatt és nagyobb tömegben szaporítható mesterséges környezetben a faj, ellenben a vegetatívan létrehozott egyedek visszatelepítését csak vészmegoldásként javasoljuk az alacsony genetikai diverzitás miatt.
|
Magyar | |
|
|