Összefoglalás: A Balaton déli partmelléke és a háttérterületén emelkedő Külső-Somogy dombvidék célzott flóra- és vegetációkutatása eredményeképp jelen közleményben 230 edényes növénytaxon feltérképezett előfordulási adatait mutatom be. Növényföldrajzi szempontból kiemelkedő jelentőségű a Dél-Dunántúlról eddig ismeretlen Vicia sparsiflora előkerülése. E faj és Külső-Somogy lösz dombhátain jellemző más xerotherm tölgyes elemek (Carex halleriana, Centaurea triumfettii subsp. axillaris, Cotinus coggygria, Dictamnus albus, Geranium sanguineum, Piptatherum virescens) és egyes sztyeppréti fajok (Cleistogenes serotina, Leopoldia tenuiflora, Pulsatilla grandis, Sternbergia colchiciflora) előfordulása a térség fejlődéstörténeti-növényföldrajzi kapcsolatait igazolja a Dunántúli-középhegység flóravidékével; közelebbről a tó északi partján, a Balaton-felvidék még gazdagabban kifejlődött xerotherm vegetációjával. A kutatás eredményei megvilágítják azt is, hogy Külső-Somogy dombvidéki területeire a Mezőföld felől, keletről nyugat felé, változó mértékben hatolnak be a Pannonicumban alföldi súlypontú sztyeppfajok (Brassica elongata, Crocus reticulatus, Euphorbia nicaeensis, Hesperis tristis, Taraxacum serotinum, Viola ambigua). Az ezüsthársas cseres-tölgyesek uralta táj erősebb szubmediterrán és kontinentális hatás alatt álló északi, északkeleti peremvidékén a Dunántúl nagy részén közönséges mezofil erdei fajok hiányoznak vagy ritkák (Adoxa moschatellina, Isopyrum thalictroides). Ugyanakkor, Külső-Somogy nyugati (csapadékosabb) részein már sporadikusan megjelennek az atlanti-mediterrán erdei elemek (Dioscorea communis, Ruscus aculeatus) és más – hazánkban Jávorka értelmezésében – dunántúlinak nevezett fajok (Knautia drymeia, Galium sylvaticum).
A Balaton napjainkra szinte egészen beépült partjának alföldi vegetációja (homokpuszták, lápok, szikes rétek, mocsarak) közel teljesen eltűnt. A tóparti, mocsári és lápi növényzet ritkaságai (Peucedanum palustre, Thelypteris palustris, Urtica kioviensis) a megmaradt parti nádasokban és vízállásos háttérterületeken, a berkekben találtak menedéket. A parti láp- és mocsárrétek területe napjainkra túlnyomórészt beépült, de gyepes vízelvezető árkokban, ill. a nádasok part felőli oldalán töredékesen megmaradt fragmentumaikban még számos értékes faj fellelhető (Cyperus flavescens, Hydrocotyle vulgaris, Samolus valerandi, Schoenoplectus pungens), köztük a térségben rendkívül ritka Taraxacum besarabicum is. A parton korábban tömeges Juncus maritimus és az egykori láprétek talajában végbemenő sófelhalmozódást tűrő fajok (pl. Crypsis aculeata, Silene multiflora) a berkek ingadozó vízszintű peremein, ill. néha felhagyott homokbányákban bukkannak fel. A parti föveny egykori rétjeinek és homoki gyepjeinek képviselői szigetszerű vegetációmaradványokban (Echinops ritro subsp. ruthenicus) vagy részben alkalmazkodva az urbán környezethez, nyírt gyepekben élnek túl (Medicago monspeliaca, Spiranthes spiralis).
Néhány, a regionális elterjedési mintázat-típusokat jól reprezentáló faj (Carex halleriana, Corydalis pumila, Crocus reticulatus, Juncus maritimus, Silene multiflora, Taraxacum serotinum) elterjedését térképeken is bemutatom.