Botanikai Közlemények

  A Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának Folyóirata

English

   < 2020

Botanikai Közlemények 107(2): 163–176 (2020)

DOI: 10.17716/BotKozlem.2020.107.2.163

 

 

Magyarországon vadon előforduló lednek (Lathyrus) és bükköny (Vicia) fajok
keményhéjúságának és csírázóképességének vizsgálata

 

TAMÁS Júlia

 

Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves K. krt. 40.; tamasjuli9@gmail.com

 

 

Elfogadva: 2020. október 13.


Kulcsszavak
: csíráztatási teszt, Fabaceae, kettős magnyugalom, magnyugalom megtörése, mechanikai szkarifikáció, pillangósvirágúak.  

Összefoglalás: Jelen dolgozat nyolc, Magyarországon vadon előforduló pillangósvirágú faj: Lathyrus hirsutus, L. latifolius, L. nissolia, L. vernus, Vicia angustifolia, V. hirsuta, V. sepium és V. tetrasperma keményhéjúságának, valamint spontán, illetve mechanikai szkarifikációt követő csírázásának vizsgálatát tárgyalja. A magtételeket 2016. 06. 18. és 07. 21. között gyűjtöttem a Börzsöny, a Budai-hg. és a Visegrádi-hg. területéről. A mintákat ezután papírzacskókban, szobahőmérsékleten tároltam. A csíráztatási kísérletekre 2016. 09. 21. és 10. 11. között került sor, Petri-csészékben, laboratóriumi körülmények között (szobahőmérsékleten, természetes megvilágítás mellett). Minden faj esetén két, egyenként 50 magot tartalmazó ismétléssel indult a kísérlet, majd a 12. napon az egyik ismétlés magjai mechanikai szkarifikáción estek át. A szkarifikált és a szkarifikálatlan magtételek csíráztatása ezután még további 9 napig zajlott. A V. sepium magtételei endogén fertőzöttség miatt értékelhetetlen eredményt adtak. A többi faj keményhéjúsága a 12. napon 79% és 100% között változott, míg a 21. napon (a szkarifikálatlan magtétel esetén) az értékek 70% és 96% között alakultak. A szkarifikálatlan magok spontán csírázása a 21. napon 2% (L. hirsutus, V. angustifolia, V. hirsuta) és 22% (L. latifolius) között változott. Köztes értékeket mutatott a V. tetrasperma (6%), a L. nissolia (10%) és a L. vernus (12%). A magok szkarifikációja hat fajnál jelentősen fokozta a csírázást, amelynek értéke így 52% és 90% közé emelkedett. Kivételt képezett azonban a L. vernus, ahol csak a duzzadt magok aránya nőtt meg 82%-ra, de csírázás csak 6%-ban következett be. A tavaszi ledneken kívül még a L. latifolius esetében volt aránylag magas a csak duzzadt magok aránya (32%), de ennél a fajnál a sikeres csírázás is magas értéket mutatott (64%). A kísérleti eredmények alapján ennél a két fajnál felmerül a kettős magnyugalom (mechanikai és fiziológiai) fennállásának lehetősége. Az adatok statisztikai elemzése szerint az évelő fajok keményhéjúsága szignifikánsan alacsonyabb volt az egyéves fajokénál (P=0,0020). Hasonló módon a kísérő fajok csoportjában is szignifikánsan alacsonyabb keményhéjúság mutatkozott a gyom és a természetes zavarástűrő fajok együttes csoportjával való összevetésben (P=0,0098).

Teljes szöveg

 


 


Magyar

Rövid történet

Szerkesztőbizottság

Szerzői útmutató

Tartalom

Megrendelés

Impresszum