Botanikai Közlemények 106(2): 237–248 (2019)

DOI: 10.17716/BotKozlem.2019.106.2.237

A siroki Nyírjes-tó növényzetének változása 1957 és 2019 között     

Kulcsszavak: gyapjasmagvú sásos, lápszukcesszió, nádasodás, nyíresedés, tőzegmohás láp, vegetációtérkép.

Összefoglalás: A Nyírjes-tó felfedezésekor – 1957-ben – vegetációtérkép készült a lápról. Ezt követően 32 évvel, 1989 nyarán megismételtük a növényzet felmérését, azonban ez a munka kéziratban maradt. 2019-ben újratérképeztük a lápot, és azt tapasztaltuk, hogy az elkülöníthető 5 fő vegetációs egység a tó felfedezése óta lényegében ugyanaz, csupán a társulások határának némi módosulása tapasztalható. Ezek a társulások: az ingadozó vízszintet elviselő Glycerio-Sparganietum erecti, az úszó Lemnetum minoris, a gyűrűszerűen elhelyezkedő Calamagrosti-Salicetum cinereae és a Salici cinereae-Sphagnetum, valamint a belső magterületen a Carici lasiocarpae-Sphagnetum. Néhány növényfaj tömegessége változó a láp különböző pontjain, ezek a későbbiekben eltérő szukcesszionális növényzethez vezethetnek. Megnövekedett a láp északi felében a Phragmites aust ralis, a Betula × rhombifolia, helyenként a Thelypteris palustris és a Salix aurita dominanciája. A nád terjedésének kiindulópontja már a legkorábban készült vegetációtérképen látható, és expanziója nyomon követhető a többi térképen is. Valószínűleg innen indult el a nyíresedés is az utóbbi 30 évben. Napjainkban 10 méter magas Betula × rhombifolia példányok állománya található a tó északkeleti részén. A Thelypteris palustris a tó északi felén alkot kisebb úszólápot, terjedése a vízszint változatlanságától függ. A Salix aurita betelepülése szintén az utóbbi 30 évben történhetett, mára egy 5 méter átmérőjű sűrű állományt alkot. Az Eriophorum vaginatum populációja csökkenő egyedszámot mutat: a 30 évvel ezelőtti felméréskor még 20 tő volt belőle, jelenleg 5 kisebb zsombék található.
  

Teljes szöveg