Botanikai Közlemények 106(1): 1–40 (2019)
DOI: 10.17716/BotKozlem.2019.106.1.1
Botanikai élet a dualizmus kori Magyarországon (1867–1918) II.
Kulturális és tudományos intézmények
PIFKÓ Dániel
Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár
1087 Budapest, Könyves
Kálmán krt. 40.;
pifko.daniel@nhmus.hu
Elfogadva: 2019. május 6.
Kulcsszavak:
agrárintézmény, botanikatörténet, flórakutatás, herbárium, múzeum.
Összefoglalás: A
dualizmus előtt csak egyetlen kulturális intézményben, a Nemzeti
Múzeumban dolgozott „főállású” botanikus, növénytannal foglalkozó
tudományos intézetek pedig nem működtek a magyar állam területén. A
dualizmus kezdeti időszakában látványosan fejlődött a botanika oktatása,
ez a fejlődés az egész korszakban folytatódott. A gyorsan fejlődő
felsőoktatási intézményekben egyre több olyan jól képzett szakember
végzett, aki az 1880-as évektől létrehozott új kulturális és tudományos
intézményekben helyezkedett el mint botanikus. Ezek az intézmények a
korszak utolsó időszakában jelentősen fejlődtek, és az első világháború
előtt már 25–30 botani kust alkalmaztak.
A kiegyezés után a Nemzeti
Múzeum keretein belül létrejött az önálló Növénytani Osztály, ahol
kezdetben egy botanikusnak volt állása, de a korszak végén már hat
egyetemet végzett szakember dolgozott az osztályon, amely így a
flórakutatás egyik legfontosabb hazai intézménye lett.
Vidéken a
lokálpatrióta egyesületek olyan múzeumokat alapítottak, melyek
természettudományos gyűjteménnyel is rendelkeztek. Ezek a múzeumok
1897-ben állami felügyelet alá kerültek, ami biztosította a hosszú távú
fennmaradásukat. Számos vidéki múzeum növénygyűjteményének a
gyarapításában vagy kezelésében helyi tanárok, papok, orvosok vagy más
foglalkozású amatőr botanikusok is részt vettek, így ezeknek az
intézményeknek is jelentős szerepük volt a hazai flórakutatásban. A
mezőgazdasági, szőlészeti és erdészeti tudományos intézetek az 1880-as
évektől kezdve jöttek létre, és elsősorban vidéki vagy fővárosi oktatási
intézmények mellett működtek. A korszak utolsó két évtizedében számos,
mezőgazdasággal foglalkozó intézményt Budapestre költöztettek az
oktatási intézményektől függetlenül működő Ampelológiai Intézet mellé,
mivel azt tervezték, hogy egy központi Országos Mezőgazdasági és
Szőlészeti Intézetet hoznak létre. Az agrár- és erdészeti
kutatóintézetek eltérő intenzitással kapcsolódtak be a flórakutatásba,
aminek egyik legfontosabb hazai központja a budapesti Vetőmagvizsgáló
Állomás volt, melyet Degen Árpád vezetett.
Teljes szöveg