Az aszályfű (Eleusine indica) elterjedtségének és társulástani viszonyainak vizsgálata Budapesten 

 

CSONTOS Péter^1,5, MJAZOVSZKY Ákos², TAMÁS Júlia³ és DANCZA István⁴

 

 

¹Magyar Tudományos Akadémia, Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet;

1022 Budapest, Herman Ottó út 15.; cspeter@rissac.hu

²Piarista Gimnázium; 1052 Budapest, Piarista u. 1.; akos.mjazovszky@gmail.com

 ³Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár;

1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.; tamasjuli9@gmail.com

⁴1039 Budapest, Hímző u. 1., VII/38.; dancza@t-online.hu

 ⁵levelező szerző

 

Elfogadva: 2017. szeptember 17.

 

Kulcsszavak: aszályfű, állománynagyság, cönológia, növényi invázió.

 

Összefoglalás: Munkánk során a Budapestre behurcolt, és ott egyre jobban elszaporodó aszályfű (Eleusine indica) elterjedtségével és társulástani jellemzésével foglalkoztunk. Az előfordulások felmérését 2015 második félévében végeztük. Cönológiai felvételezés a város 15 pontján történt, a kvadrátok mérete 2 m × 2 m-es, vagy 1 m × 4 m-es volt, alkalmazkodva az állományok kiterjedéséhez. A felmérés során megállapítást nyert, hogy az aszályfű ma már Budapest minden kerületében és a Duna szigetein is megtelepedett, megjelenése gyakran tömeges. A város 106 helyszínén előfordulását pontos koordinátákkal is megadtuk. Jellemző élőhelyei az erősen taposott talajfelszínek, járdaszegélyek, útburkolat-repedések és gépkocsiparkolók; terjedésében feltehetőleg fontos szerepet játszik a gépjárműforgalom. Növény-társulástani szempontból az aszályfű dominálta állományok a madárkeserűfüves taposott társulásokéval azonos élőhelyeket foglalnak el, önálló élőhelyigényére utaló jeleket nem tapasztaltunk, és felvételezett állományaiban mindig megtalálható volt a madárkeserűfű is. A megvizsgált állományok leggyakoribb kísérőfajai az alábbi három csoportba sorolhatók: (1) késő nyári, C4-es fotoszintézisű füvek (Cynodon dactylon, Digitaria sanguinalis, Eragrostis minor, Setaria pumila); (2) kimondottan taposástűrő, gyakran tőlevélrózsás kétszikűek (Polygonum aviculare, Plantago lanceolata, P. major, Taraxacum ofcinale, Trifolium repens) és (3) késő nyári, kétszikű gyomok (Amaranthus retroflexus, Erigeron canadensis, Portulaca oleracea és Tribulus terrestris).