Botanikai Közlemények

  A Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának Folyóirata

English

   < 2017

 

Botanikai Közlemények 104(2): 213–234 (2017)
DOI: 10.17716/BotKozlem.2017.104.2.213


Az aszályfű (Eleusine indica) elterjedtségének és társulástani viszonyainak vizsgálata Budapesten 

 

CSONTOS Péter1,5, MJAZOVSZKY Ákos2, TAMÁS Júlia3 és DANCZA István4

 

 

1Magyar Tudományos Akadémia, Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet;

1022 Budapest, Herman Ottó út 15.; cspeter@rissac.hu

2Piarista Gimnázium; 1052 Budapest, Piarista u. 1.; akos.mjazovszky@gmail.com

 3Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár;

1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.; tamasjuli9@gmail.com

41039 Budapest, Hímző u. 1., VII/38.; dancza@t-online.hu

 5levelező szerző

 

Elfogadva: 2017. szeptember 17.

 

Kulcsszavak: aszályfű, állománynagyság, cönológia, növényi invázió.

 

Összefoglalás: Munkánk során a Budapestre behurcolt, és ott egyre jobban elszaporodó aszályfű (Eleusine indica) elterjedtségével és társulástani jellemzésével foglalkoztunk. Az előfordulások felmérését 2015 második félévében végeztük. Cönológiai felvételezés a város 15 pontján történt, a kvadrátok mérete 2 m × 2 m-es, vagy 1 m × 4 m-es volt, alkalmazkodva az állományok kiterjedéséhez. A felmérés során megállapítást nyert, hogy az aszályfű ma már Budapest minden kerületében és a Duna szigetein is megtelepedett, megjelenése gyakran tömeges. A város 106 helyszínén előfordulását pontos koordinátákkal is megadtuk. Jellemző élőhelyei az erősen taposott talajfelszínek, járdaszegélyek, útburkolat-repedések és gépkocsiparkolók; terjedésében feltehetőleg fontos szerepet játszik a gépjárműforgalom. Növény-társulástani szempontból az aszályfű dominálta állományok a madárkeserűfüves taposott társulásokéval azonos élőhelyeket foglalnak el, önálló élőhelyigényére utaló jeleket nem tapasztaltunk, és felvételezett állományaiban mindig megtalálható volt a madárkeserűfű is. A megvizsgált állományok leggyakoribb kísérőfajai az alábbi három csoportba sorolhatók: (1) késő nyári, C4-es fotoszintézisű füvek (Cynodon dactylon, Digitaria sanguinalis, Eragrostis minor, Setaria pumila); (2) kimondottan taposástűrő, gyakran tőlevélrózsás kétszikűek (Polygonum aviculare, Plantago lanceolata, P. major, Taraxacum ofcinale, Trifolium repens) és (3) késő nyári, kétszikű gyomok (Amaranthus retroflexus, Erigeron canadensis, Portulaca oleracea és Tribulus terrestris).
 

Teljes szöveg

 


Magyar

Rövid történet

Szerkesztőbizottság

Szerzői útmutató

Tartalom

Megrendelés

Impresszum