Botanikai Közlemények

  A Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának Folyóirata

English    < 2015

Botanikai Közlemények 102(1–2): 141–157 (2015)
DOI: 10.17716/BotKozlem.2015.102.1-2.141
 

A magbank szerepe a szikes gyepek diverzitásának fenntartásában a Hortobágyi Nemzeti Park területén

Tóth Katalin1*, Lukács Balázs András2, Radócz Szilvia1, Simon Edina1

 1Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

2MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, Tiszakutató Osztály: 4026 Debrecen, Bem tér 18/C

 * kissa0306@gmail.com

 

Kulcsszavak: abiotikus stressz, halofiton, higrofiton, magkészlet, sótartalom

 

A pannon szikes gyepek a Natura 2000 hálózatban kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek. Megőrzésükért az Európai Unióban nagy felelősség hárul Magyarországra, mert hazánkban található az európai állományok 98%-a. Vizsgálatunkban a vertikális pozíció és a környezeti változók (nedvességtartalom, sótartalom, pH, humusz és kötöttség) szerepét tanulmányoztuk a felszín feletti vegetáció és a talaj magbank fajösszetételére. Három szikes gyeptípus (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinaePuccinellietum limosae és Agrostio stoloniferae-Caricetum distantis) három állományát vizsgáltuk. A következő hipotéziseket teszteltük: (i) A magbank fajgazdagsága és sűrűsége a leginkább stresszelt gyeptípusban a legnagyobb, ahol a magbankból történő regenerációnak nagy szerepe van a fajgazdagság kialakításában. (ii) A higrofitonok sűrűsége a magbankban növekszik az alacsonyabb térszintek felé haladva. Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált gyeptípusokban az átlagos magbank sűrűség 30 000-50 000 mag/m2 volt, ami magasabb, mint a legtöbb száraz gyepben. A vegetációban 39 fajt, míg a magbankban 50 fajt találtunk, ami arra utal, hogy a magbank alapvetően fontos szerepet játszik a szikes gyepek diverzitásának kialakításában. A legalacsonyabb fajgazdagságú és magsűrűségű magbankot az abiotikusan leginkább stresszelt gyeptípusokban tapasztaltuk, azonban itt volt a legnagyobb sűrűségű a halofitonok magbankja. A Puccinellietum limosae gyepekben csak a Spergularia salina és a Juncus compressus rendelkezett számottevő magbankkal (legalább 1000 mag/m2 sűrűségben). A higrofiton fajok többségének a legalacsonyabb térszínen fekvő gyeptípusban volt a legnagyobb sűrűségű magbankja. Az egyszikű fajok közül csak a Juncus compressus rendelkezett számottevő magbankkal (38 619 mag/m2-ig). Eredményeink szerint a fűfajok többsége nem rendelkezett számottevő magbankkal, ezért a szikes gyepek fajainak regenerációja nem biztosított a helyi perzisztens magbankból.

 

Teljes szöveg


Magyar

Rövid történet

Szerkesztőbizottság

Szerzői útmutató

Tartalom

Megrendelés

Impresszum