< 2019

Vegetation changes in the Nyírjes-tó peat bog at Sirok (Hungary) between 1957 and 2019     

A. VOJTKÓ¹ and S. DULAI 

Deparment of Botany, Eszterházy Károly University,
H–3300 Eger, Leányka u. 6; ¹vojtkoa@gmail.com  

Accepted: 14 November 2019

Key words: birch encroachment, bog succession, Carici lasiocarpae-Sphagnetum, peat bog, reed encroachment, vegetation map.  

The Nyírjes-tó at Sirok (Hungary) was discovered in 1957 and its vegetation was mapped for the first time in the same year. 32 years later, in the summer of 1989, we repeated the vegetation survey, but the resulting map has not been published yet. When we surveyed the peat bog again in 2019, we found that the original 5 main vegetation classes stayed the same since the first mapping, and only a slight shift in their borders can be observed. The main plant associations encountered were the following: Glycerio-Sparganietum erecti (where water level fluctuations need to be tolerated), Lemnetum minoris (free floating), Calamagrosti-Salicetum cinereae and Salici cinereae-Sphagnetum (circular around the core), and Carici lasiocarpae-Sphagnetum (the inner core). The abundance of species is different between the zones of the peat bog due to the different successional stages. The dominance of Phragmites australis, Betula × rhombifolia, Thelypteris palustris and Salix aurita has increased significantly in the northern part of the bog. The original range of Phragmites is clearly visible on the first vegetation map, and its area expansion can be followed on the more recent maps. It is most likely that the encroachment of Betula × rhombifolia started from the same locus as did for Phragmites 30 years ago. Today, a stand of 10 m high birch individuals dominates the north-eastern part of the bog. On the northern part, a floating bog of Thelypteris palustris has established, which is expanding depending on the stability of the water level. Since the time 30 years ago, when Salix aurita most likely first established in the bog, it has developed a dense stand of individuals reaching 5 m in diameter. In contrast to the spread of the above-mentioned species, the population of Eriophorum vaginatum is rapidly decreasing. In the survey 30 years ago, we recorded 20 individuals, while only 5 smaller tussocks can be found today. 

Full text

References

Bakalárné Sütő I. 1981: A Sphagnum fimbriatum a siroki Nyírjes-tó átmeneti lápján. Folia Historico-naturalia Musei Matraensis 7: 161–162.
Borhidi A. 2003: Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 610 pp.
Boros Á. 1915–1971: Florisztikai jegyzetek. Kézirat. MTM Tudománytörténeti Tára, Budapest
Boros Á. 1964: A tőzegmoha és a tőzegmohás lápok Magyarországon. Vasi Szemle 18: 53–68.
Boros Á. 1968: Bryogeographie und Bryoflora Ungarns. Akadémiai Kiadó, Budapest, 466 pp.
Jakab G., Sümegi P. 2010: Preliminary data on the bog surface wetness from the Sirok Nyírjes-tó peat bog, Mátra Mts, Hungary. Central European Geology 53(1): 43–65. https://doi.org/10.1556/CEuGeol.53.2010.1.3
Jakab G., Sümegi P., Szurdoki E. 2010: Paleoecology of peatlands – Quaternary climate reconstructions from Hungary. In: Veress B., Szigethy J. (eds): Horizons in Earth Science Research, Vol. 2, Nova Science Publishers, pp: 1–33.
Kröel-Dulay Gy. 1995: A magyarországi tőzegmohalápok összehasonlító vizsgálata. Szak dolgozat (kézirat), ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest. 53 pp.
Lájer K. 1998a: Bevezetés a magyarországi lápok vegetáció-ökológiájába. Tilia 6: 84–238.
Lájer K. 1998b: Az Aldrovanda vesiculosa L. újabb előfordulása és egyéb adatok Magyarország flórájának ismeretéhez. Kitaibelia 3(2): 263–274.
Máthé I., Kovács M. 1958: A Mátra tőzegmohás lápja. Botanikai Közlemények 47(3-4): 323–331.
Náfrádi K., Jakab G., Sümegi P., Szelepcsényi Z., Törőcsik T. 2013: Future climate impacts in woodland and forest steppe based on Holocene paleoclimatic trends, paleobotanical change in central part of the Carpathian Basin (Hungary). American Journal of Plant Sciences 4(6): 1187–1203. https://doi.org/10.4236/ajps.2013.46147
Nagy J. Gy., Zsinka B., Verebélyi V., Zorkóczy O. K., Tyler T. 2017: A Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. Magyarországon. Kitaibelia 22(1): 71–76. https://doi.org/10.17542/kit.22.71
Orbán S., Vajda L. 1983: Magyarország mohaflórájának kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 pp.
Penksza K., Turcsányi G., Kovács M. 1994: A siroki Nyírjes-tó tőzegmohalápjának elemkatasztere. Botanikai Közlemények 81(1): 29–41.
Szmorad F., Barabás S. 1999: Tőzegáfonya – Vaccinium oxycoccos L. Tilia 7: 69–77.
Szurdoki E. 2003: Peat mosses of North Hungary. Studia botanica hungarica 34: 55–79.
Szurdoki E. 2005: Magyarországi tőzegmohák elterjedése és egyes fajok vízkémiai igényének vizsgálata. Doktori értekezés (kézirat). Eötvös Loránd Tudományegyetem, Biológiai Doktori Iskola, 140 pp.
Szurdoki E. 2017: Water chemical relations and water table of North Hungarian mires. Studia botanica hungarica 48(2): 199–224. https://doi.org/10.17110/studbot.2017.48.2.199 
Szurdoki E., Nagy J. 2002: Sphagnum dominated mires and Sphganum occurrences of NorthHungary. Folia Historico-naturalia Musei Matraensis 26: 67–84.
Szurdoki E., Ódor P. 2004: Distribution and expansion of Sphagnum fimbriatum Wils. in Hungary. Lindbergia 29: 136–142.