< 2019

Ex situ protection of the giant plantain (Plantago maxima Juss. ex Jacq.)
II. Habitat preference studies  

Zs. KOVÁCS¹, S. BARABÁS², P. CSONTOS³, M. HÖHN⁴ and P. HONFI⁵

^1,4Szent István University, Department of Botany and Soroksár Botanical Garden,

Villányi út 29–43, H-1118 Budapest, Hungary;¹zsofia.kovacs42@gmail.com, ⁴Hohn.Maria@kertk.szie.hu 

²Department of Terrestrial Ecology, Centre for Ecological Research, Institute of Ecology and Botany,

Alkotmány u. 2–4, H-2163 Vácrátót, Hungary; kanyisa@freemail.hu,

³Centre for Agricultural Research, Institute for Soil Science and Agricultural Chemistry Department of Soil Biology,

Herman Ottó út 15, H-1022 Budapest, Hungary; csontos.peter@agrar.mta.hu

⁵Szent István University, Department of Floriculture and Dendrology,

Villányi út 29–43, H-1118 Budapest, Hungary; Honfi.Peter@kertk.szie.hu

Accepted: 16 September 2019

Key words: conservation biology, ex situ, morphometry, peroxidase enzyme activity, species conservation.

The research reported here is a continuation of our previous germination study on the giant plantain (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) aiming at the species ex situ conservation. Seedlings obtained from the germination tests were used for the establishment of ex situ stands. In order to understand the species’ habitat preferences, ex situ stands were planted in three different habitat types according to soil water regime: a hygrophilous, a mesophilous and a steppic habitat. These ex situ stands (starting with 100 seedlings each) were set up in a fen meadow in the Soroksár Botanical Garden (Budapest, Hungary), while two additional, very small ex situ stands were created and maintained by horticultural management including regular weed control and watering. Morphometric measurements were used to follow the development of plants in these ex situ stands. In 2017, we also assessed plant survival rate. In the natural fen meadow, we recorded the species composition to characterize the community. To check the physiological status of the individuals in different habitats, we measured peroxidase enzyme activities in individuals sampled from different habitat types. According to our results, mesophilous fen meadow conditions seem to be the most appropriate for the growth and development of the species. Here plants developed properly, the measured peroxidase enzyme activity was low and the survival rate was the highest. Individuals in the other two stands, from the hygrophilous and xeromesophilous (steppic) sites, were significantly less developed. Those plants which were under horticultural care, attained the generative phase in the year of relocation, while those stands established on the fen meadow did not flower during the two-year-long study. Based on morphometrical measurements, plants growing under horticultural management reached the greatest growth.
 

Full text

References

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet - a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A0100013.KOM  (Utolsó letöltés: 2019. szeptember 16.)
Asada K. 1992: Ascorbate peroxidase – a hydrogen-peroxid scavenging enzyme in plants. Minireview. Physiologia Plantarum 85: 235–241.
https://doi.org/10.1034/j.1399-3054.1992.850216.x
Borhidi A. 1993: A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 93 pp.
Botta-Dukát Z., Dancza I. 2004: Magas aranyvessző (Solidago gigantea Ait.) és kanadai aranyvessző (Solidago canadensis L.). In: Mihály B., Botta-Dukát Z. (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon: Özönnövények. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 293–318.
European Commission Dg Environment 2013: Interpretation Manual of European Union Habitats - EUR28. http://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/habitatsdirective/docs/Int_Manual_EU28.pdf  (Utolsó letöltés: 2019. szeptember 16.)
Farkas S. 1990: Tolna megye védett növényei. Babits Mihály Művelődési Központ, Szekszárd, 97 pp.
Farkas S. (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 183 pp.
Fraser L., Keddy P. (eds) 2005: The world’s largest wetlands: ecology and conservation. Cambridge University Press, Cambridge, pp. 34–35. https://doi.org/10.1017/CBO9780511542091
Horváth F., Dobolyi K., Morschhauer T., Lőkös L., Karas L., Szerdahelyi T. 1995: FLÓRA adatbázis 1.2. Taxon-lista és attribútum-állomány. Flóra Munkacsoport, MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete és MTM Növénytár, Vácrátót – Budapest, 252 pp.
Höhn M. (szerk.) 2013: 50 éves a Soroksári Botanikus Kert. Budapesti Corvinus Egyetem, Növénytani Tanszék és Soroksári Botanikus Kert, Budapest.
Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozó kulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 394 pp.
Kovács Zs. 2017: A fokozottan védett óriás útifű (Plantago maxima Juss.) ex-situ fenntartása gyűj teményes kertekben és alkalmazási lehetőségei dísznövényként. Diplomamunka, Szent István Egyetem, Budapest, 56 pp.
Kovács Zs., Barabás S., Höhn M. 2018: Az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) csírázásbiológiai vizsgálatai. Botanikai Közlemények 105(2): 243–252. https://doi.org/10.17716/botkozlem.2018.105.2.243
Láng F. (szerk.) 2002: Növényélettan. A növényi anyagcsere I. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 998 pp.
Molnár-Baji É. (szerk.) 2013: Turjánvidék: Az Alföld rejtett kincse. WWF Magazin (2): 6–9.
Reig P., Shiao T., Gassert F. 2013: Aqueduct water risk framework. Working paper. Washington DC: World Resources Institute. http://www.wri.org/publication/aqueduct-water-riskframework (Utolsó letöltés: 2019. szeptember 16.)
Schneider-Binder, E. 1978: Zur Verbreitung, Ökologie und Zönologie des Riesenwegerichs (Plantago maxima Juss.). Stud. Comm. Muz. Brukenthal 22: 137–172.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 422 pp.
Soó R. 1968: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 506 pp.
Tzonev R., Karakiev T. 2007: Plantago maxima (Plantaginaceae): a relict species new for the Bulgarian flora. Phytologia Balcanica 13(3): 347–350.
Vidéki R., Máté A. 2003: Az óriás útifű (Plantago maxima Juss.) Magyarországon. Flora Pannonica 1(1): 94–107.